október 2006

kkor Almitra újra megszólalt mondván:
És a házasság, Mester?
Ő pedig e szavakkal válaszolt:…
Szeressétek egymást, de szerelmetek
ne váljék bilinccsé.
Legyen inkább olyan, mint a tenger,
melynek lelketek partjai között
ringanak hullámai.
Töltsétek egymás poharát, de ne igyatok
egymás poharából.
Osszátok meg kenyereteket, de ne egyétek
ugyanazt a morzsát…
Daloljatok és táncoljatok együtt, de
mindegyitek maradjon meg önmaga.
Mint a lant húrjai, mindegyik külön kifeszítve,

Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.

- szerelmes négysoros -
 
Legszebb a rózsa, nyáreső után ha
szirmán a vízcsepp napfényt törve reszket;
legszebb a csók, mit édesít sugára
könnyes szemeknek.

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s úgy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos utakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rím
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kínoknak eleven

Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem volna sírni,
mert jól tudom: virágnyílás:
egyszerből a sohába nyílni;

mert jól tudom már: gyöngylelet:
síkos a gyöngy, sebes a bánat,
mielőtt elvesztettelek
ó édesem, sírok utánad.