400 Bad Request - a férfi a randira virág nélkül érkezett
401 Unauthorized - férjnél van
402 Payment Required - gyertyafényes vacsora
403 Forbidden - El a kezekkel!
404 Not Found - Ma a barátnõimmel bulizok!
405 Method Not Allowed - Hátulról nem engedem!
406 Method Not Acceptable - Nem veszem a számba!
407 Proxy Auth. Required - Meg kell kérdezni anyámat!.
408 Request Timeout - Tudod, hogy mióta nem hivtál???
409 Conflict - Ki volt az a szõke nõ, akivel tegnap láttalak?
Idegen helyen szaras, szarasok
Idegen helyen szaras, ahol a WC ajto nem zarhato be kezzel tiszta erobol
fogas, feloldodni nem tudas, folyamatos resen leves ezert kevesse sikeres
szaras, fele bentmaradas, azt WC papirral a seggeden szetkenes, emiatt kb
50 meter felhasznalas, segged veresre toroles. ...kesobb szaros segg
beizzadas,
apaszarosseggszagnak leves! Ezt nem biras Vizes WC-papirral lemosas, nem
egyszeru! WC-papir csumak seggen, seggben ragadas, raszaradas. Este
furdesnel eszreveves!
I don't wanna talk about the things
We've gone through
Though it's hurting me now it's history
I've played all my cards and that's what
You've done too
Nothing more to say no more ace to play
The winner takes it all
The looser standing small
Beside the victory
That's her destiny
I was in your arms thinking I belonged there
I figured it made sense building me a fence
Building me a home thinking I'd be strong there
But I was a fool playing by the rules
Ma reggel vakondot fogott a kedves,
hogy járt a réten a túrás fölött;
csak meséli, most fekete, prémes
csudáját tenyerének s földi
illatokat ideadja nekem
a kezét bolondos szagolásra,
mert régen a kedvesem Ő s az
asszonyom is lesz egy tavaszon már,
szeret s egyszerű, mint a napfény,
karomban alszik nyáron délután
és ha fölvirrad szájonharap,
szárnyas madarak nyitvafelejtett,
énekkel ámuló csőre előtt.
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan
pattogtatott „vigyázz”-ban,
„tűz”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
arany kezükkel intenek nekem.
tt nyugszom. Végre megnyugodtam
a hosszú szenvedés után.
Keserű lelkemet kiadtam
s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.
Keserű lelkemet kiadtam,
mint fájó gennyet a beteg:
magamtól is védve maradtam:
akarva sem szenvedhetek.
Nincs jobb világ a másvilágnál,
a másvilágon nincs világ,
s nincs jobb világ a nincs-világnál,
mert féreg nélkül nincs virág.
Nincs jobb világ a nincs-világnál,
hol féreg van csak, nincs virág,
hol féreg nem kár, hogyha rágcsál,
hol féreg nem fáj, hogyha rág.
Ha, vesztve nép és Szerencse kegyét,
Árvultan sírok kivert voltomon,
És zaklatlak, hiába, süket Ég,
S nézem magam és sorsom átkozom,
S irigylem a reménykedőbbeket,
Különbeket és tapsoltabbakat,
Ezt, mert többet tud, azt, mert verse szebb,
S fő-kéjem öröme is szikra csak:
Akkor, magam már-már megvetve, rád
Gondolok -- s lelkem (mint a hajnali
Pacsirta, mely a föld árnyain át
kitör) az ég kapuit zengeti;
Mert édes emléked is annyit ér,
Hogy balsorsom sem adnám trónokért.
Uram, te a legkisebb segítségért is
önmagaddal ajándékozol meg.
Add, hogy mindig önzetlenül
tudjak segíteni
keresztjüket viselő felebarátaimon!
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz – azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed, s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyávog,
de a szobába csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a múltból ahhoz a magányos csendhez.
Kívül-belől
leselkedó halál elől
(mint lukba megriadt egérke)
amíg hevülsz,
az asszonyhoz úgy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszít a muszáj is -
ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
míg el nem fehérül a száj is.
Kettôs teher
s kettôs kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret, s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végzô vadállat.
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
„Á, te vagy az”
mondta Lena, elém jött,
átkarolta a vállam,
és a titkairól sugdosott.
„Á, te vagy az”
mondta Lena,
sarkon fordult és ment.
„Á, te vagy az”
mondta Lena,
mutatott valamit, amit nemrég kapott,
és három percig játszhattam vele.
„Á, te vagy az”
mondta Lena,
felhívott valakit
telefonon,
és kérdezte, náluk lehet-e egész nap.
„Á, te vagy az”,
mondta Lena,
csokoládét adott
és narancslevet.
Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,
ó, hallgat még fel?led benn a lélek,
mely fátylat von köréd, szerelmesem,
s még nem tudom hogy néked mennyit érek,
jósorsodat hozom, vagy tán halálom
arany s gyémánt díszét, még nem tudom:
új, mézes fájdalom
indái közt nehéz utat találnom.
Mivel ajkamhoz ért színültig teli kelyhed,
és sápadt homlokom kezedben nyughatott,
mivel beszívtam és nem egyszer drága lelked
lehelletét, e mélyhomályú illatot,
mivel titokzatos szíved nekem kitárult,
s olykor megadatott beszédét hallanom,
mivel ott zokogott, mivel mosolyra lágyult
szemed szemem előtt és ajkad ajkamon,
mivelhogy sugarát üdvözült főmre szórta
örökké fátyolos világú csillagod,
és nyaradból lehullt egy gyenge szirmu rózsa,
amelyet életem árja elringatott,
Friss hozzászólások