Egy születésnapi bulin találkoztam Renátával, ahol jól elbeszélgettünk. A szórakozóhelyen, ahova aztán lementünk és táncoltunk megcsókoltam és ő visszacsókolt. Nem emlékszem már, hogy mikor tudtam meg hogy férje van. Minta a barátnői mondták volna előtte. Ennek ellenére Reni valamit láthatott bennem, hogy megcsókolt, de minimum nem voltam ellenére. A buli után hazakísértem, de nagyon lassan jutottunk végig a Nyugatitól a Margit kőrúton át a MArgit híd buda hídfőén túl a lakhelyére. Végig csókolóztuk az utat az éjszakában. Emlékszem hajnalodott már mikor elbúcúsztunk és visszaindultam. Egy nő a kiskutyáit sétáltatta. Odaszaladtak hozzám, kis fehér pamacsok voltak, megsimogattam őket, majd mentem tovább. A Nokia N51-es mobilon halkan a Frida filmezét hallgattam. Boldog voltam és elégedett. Megértem hogy lehet máshogy is, mint kishitűként. Sokszor elég csak jelen lenni értelmesen, normálisan, nyitottan, játékosan.
Két nap múlva felhívtam, hogy van-e kedve találkozni. Előtte kicsit izgultam, jól elpróbáltam, hogy mit fogok mondani, hogy magabiztos legyek. De aztán a telefonhívás tök laza és normális volt. A férjével voltak egy kerti partyn, de teljesen lazán beszélte le velem hogy mikor találkozzunk. Munka után kocsival mentem a Víg Színházhoz. Ott már nem csókolt meg, kicsit kimért volt, de a kezét megfoghattam. Amikor meg akartam csókolni, elhúzódott. Aztűn beszélgettünk többet és tovább és láttam rajta hogy mosolyog és érdeklem és egyszer csak ő csókolt meg. És onnantól úgy adódott, hogy összejöttünk.
Egy jó hónapig tartott a kapacsolatunk, ezalatt én megtapasztaltam a boldogságot és a szenvedélyt egy gyönyörű, nagyon csinos és érdekes nővel. Végig kedves és odaadó volt velem, de adott még egy esélyt a férjének.
Azóta a másjusról, a májusi eső-, hárs- és akácillatról Reni jut eszembe és a vele együtt megélt tavaszi szívdobbanás, amely - ennyi év távlatából visszatekintve - életem egyik nagy ajándéka volt. Mindig hálás leszek neki.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Friss hozzászólások