Mária vett nekünk két félszívet, amit a nyakunkban hordtunk. Amikor szakított velem és felfogtam, hogy életem eddigi legjobb nőjét és legszebb időszakát veszítettem el, azt gondoltam és javasoltam, hogy ezt a két félszívet - ha már így alakult - dobjuk be ketten együtt, egyszerre a Margit hídról a Dunába. Nem tudom, mi lett volna, ha ez megvalósul. E helyett Mária az egyik szakítás utáni vasárnap délután, amikor a Városligetben találkoztunk és én feldúltan, mérgesen, megalázva otthagytam, még utánam futott, majd a kezembe nyomta az ő félszívét. Tehetetlen düh és szomorúság önött el. A Vakok Intézete előtti szemetesbe hajítottam a kis fém félszívet. A sokkos bénultság után az egy felszabadító mozdulat volt, bár épp sírtam. Akkor és ott tapasztaltam meg az élet egy olyan oldalát, amelyet még előtte soha. Erre a pillanatra tisztán és mélyen emlékszem. Lekileg ott erősebb lettem. Volt még utána részem máskor is szakításban, volt hogy jobban is szerettem a lányt, de nnyire nem tört le egyik sem, mint az ott akkor, 2003. októberében a Városligetből hazafelé.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Friss hozzászólások